A sábát micvája két parancsolattal szerepel a Tórában: emlékezz (záchor) és őrizd (sámor).
Természetesen fontos megemlíteni, hogy mely tevékenységek tilalmasak sábátkor. Ez szintén egy olyan témakör, melyet sok félreértés övez.
Sokan azt gondolják, hogy a “munka” szó betű szerinti jelentése tiltott, azaz bármely fizikai munka, erőkifejtés, vagy fizetett tevékenység. E felfogás alapján egy lámpa felkapcsolása megengedett volna, hiszen nem jár megerőltetéssel, ellenben egy rabbi nem vezethetné a sábáti imákat, hiszen neki ez a munkája, ezért (is) kapja fizetését. A Tóra által használt “munka” (meláchá) szó nem fedi az általunk használt kifejezés tartalmát. Fontos megvizsgálnunk, mit is jelent a meláchá szó valójában.
A meláchá kifejezés elsősorban olyan tevékenységet jelöl, mely kreatív, s környezetünk megváltoztatását célozza. A meláchá rokonítható a melech (király) szóval. A meláchá kifejezést első sorban a világegyetem teremtésének leírásakor használja a Tóra, melynek befejeztével, a hetedik napon, megpihent az Örökkévaló. Ne feledjük, a teremtés nem megerőltető munkaként, hanem szavak hatásaként értelmezendő a zsidó hagyományban. E szó egyébként szinte kizárólag a sábáti és ünnepnapi munkatilalmak leírásakor használatos a Tórában. Egyetlen esetben találkozhatunk még vele: a Miskán, azaz a sivatagi vándorlás során használt szentély elkészítésének leírásakor (Smot, Mózes II. 31:35-38.). Néhány sorral feljebb a Tóra ismét felhívja a figyelmet a sábát megtartásának fontosságára: “Te pedig szólj Izrael fiaihoz, mondván: Bizony szombatjaimat őrizzétek meg, mert jel az köztem és köztetek, nemzedékeiteken át, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki megszentellek benneteket.” (Smot, Mózes II. 31:13). Ebből következtethetjük azt, hogy szombaton még a Miskán építése is szünetelt. Így a rabbik megállapítása szerint azok a tevékenységi körök tiltottak sábátkor, melyeket a sivatagi szentély elkészítése során végeztek. E munkatípusokat 39 csoportba sorolták, melyek gyűjtőneve: áv meláchot.
Az egyik legérdekesebb része a sábátnak azoknak a cselekedeteknek és szoksáoknak az összessége, amelyek évezredek során fejlődtek ki, és amelyek a zsidók számára a szombatot képviselik. Az egyik legegyszerűbb dolog a rabbik számára az volt, hgy meghatározzák, melyek azok a dolgok, melyeket NEM csinálhatunk szombaton. A "munká"-t azon cselekvések nyomán definiálták, melyeket a Miskán, vagyis a pusztai Szentély elkészitésével kapcsolatban a Tóra leír – ezek a "munkák", ezeket nem szabad tehát sábátkor végrehajtani. A tiltott dolgok meghatározásával definiálták a szigorú tórai parancsolatot. Maradhattak volna akár ennél is, de ennél tovább mentek: megtöltötték a napot pozitiv (cselekvő) tettekkel, melyek ajánlottak, vagy szabadon választhatók. Ezek a szabályok és normák lettek a szombati nap szokásai és rituáléi, melyeknek nyomán a nap nem csupán tiltások összességéből, illetve a tevékenységek hiányából áll, hanem kellemes, szeretett és vártidőszakká vált.
A pozitív tevékenységek sora hosszú és telített:
A KÖZÖSSÉG ÜNNEPLÉSE
(mindenki összegyűlik a zsinagógában)
A CSALÁD ÉS BARÁTOK
ÜNNEPLÉSE
VENDÉGLÁTÁS
A SZOMBATOT ÜNNEPLŐ DALOK
(ÉNEKLÉSE (ZRIMOT)
A TÓRA FELOLVASÁSA
A ZSINAGÓGÁBAN
TÓRAOLVASÉS, -TANULÁS ÉS - MAGYARRÁZAT
PIHENÉS
HÁZASTÁRSAK KÖZÖTTI
SZEXUÁLIS KAPCSOLAT
Ezekhez az értékekhez és cselekedetekhez jelentésgazdag és vonzó rituálék egész rendszere csatlakozik: gyertyagyújtás, kidus (a szombat megszentelése borral és kenyérrel), három szeudá (szombati étkezés), hávdálá (szombatbúcsúztatás). Ezen a napon nem szabad gyászolni, vagy böjtölni (kivéve, ha a szombatok szombatja, vagy jom kipur, az engesztelés napjának böjtje szombatra esik, mert annak a szentsége felülirja a szombatot is).
A napot további gazdag gondolattársitások tették még vonzóbbá. A sábát szimbolikus értelemben menyasszony (a kábálát sábáttal, vagyis a szombatfogadással ünnepeljük), és a sábát a messiási idők előfutára is…
Ezek a rituálék, szokások, hagyományok és asszociációk változtatták a szombatot a "nem" napjából az "igen" napjává, olyan időszakká, melyet a zsidók az egész világon örömmel ülhetnek meg, azonosulhatnak alapvető értékeivel, és élvezhetik a naphoz kapcsolódó szokásokat. Csoda hát, hogy a sábát a zsidó közösségi élet egyik sarokkövévé vált, mely elgondolkodásra kényszeriti az embert, hogy ne hagyja ott könnyedén, ne forduljon más vallás felé, akármilyen árat is kellett fizetnie azért, mert zsidó maradt?
Áchád Háám bizonyosan tudta, mit mond. "Sokkal inkább a szombat tartotta meg a zsidókat, mintsem a zsidók a szombatot."
(részlet a szarvasi booklet-ből)
A sábát a pihenés napja.
Amikor pihenünk, visszaemlékszünk arra, hogy valaha megteremtettünk. Sábátkor a teremtés áll gondolataink középpontjában: a világé, az emberiségé, a zsidó népé. A pihenéssel beismerjük emberi korlátainkat, és mély hódolattal illetjük a világyegyetem Teremtőjét. Mert a sábát a pihenés napja, azé a napé, amikor I-ten is megpihent.
A sábát a pihenés napja.
Amikor pihenünk, eggyé válunk a zsidó néppel, hiszen sábát napján Izrael népe történelmének legfontosabb eseményére, a kivonulásra emlékezünk; arra. hogy I-ten megváltott minket Egyiptomból. Tanúbizonyságot teszünk arról, hogy I-ten nem csak a világ Termtője, hanem egyben a történelemé is. A többi zsidóval együtt ünneplünk, imádkozunk és tanulunk. A sábát megünneplése megkülönböztet minket a többi nemzettől, összeköt minket a nép múltjával, valamint megerősíti a jövőbeli zsidó nép gyökereit.
A sábát nem a hét többi napja kedvéért van, a többi nap van a sábátért. Ez a nap nem közjáték, hanem az élet csúcspontja. A munka jártasságot igényel, a tökéletes pihenés viszont maga a művészet. A Hetedik Nap az idő palotája, amelynek építőanyagai a lelkünk, az örömünk.
