Sábáti Hazugság
(Jehuda Amichai)
Pénteken, egy nyári nap alkonyatán
míg ételillat és imák szálltak fel a házakból
és a sábáti angyalok szárnyainak suhogása hallatszott a levegőben,
még gyermekként, hazudni kezdtem apámnak:
„Másik zsinagógába mentem.”
Nem tudom, hogy hitt-e nekem vagy sem,
de a hazugság íze jó és édes volt a nyelvemen
és aznap éjjel minden házból
hazugsággal vegyes himnuszok szálltak fel
a Sábát tiszteletére.
És aznap éjjel minden házban
sábát-angyalok haltak, mint legyek a lámpán,
s a szerelmesek szájból-szájba fújták egymást, amíg
lebegni nem kezdtek felfelé vagy szét nem pukkantak.
És azóta a hazugság jó és édes a nyelvemen
és azóta mindig egy másik zsinagógába megyek.
És apám így viszonozta nekem a hazugságot, mikor meghalt:
„Egy másik életbe mentem.”
